A háborúkat legtöbbször gazdasági okok miatt vívják, innen ered a jól ismert mondás is: legjobb üzlet a háború. 5 anekdota következik a háború és az üzlet kapcsolatát újraértelmező katonákról.

1. Holttest piac

Az 1525-ös páviai csata után svájci és német zsoldosok elkezdték a csatában megszerzett értékeiket pénzzé tenni. Ezt viszonylag újszerű módon szemlélt értéket az elesett előkelő vagy magas rangú ellenségeik holttestében fedezték fel, amit egy a csatatéren nyitott rögtönzött boltban el is kezdtek árusítani.

A célközönség elsősorban gyászoló rokonok, inasok, fegyvernökök voltak, akik hogy gondoskodhassanak a méltó temetésről megvásárolhatták a számukra fontos személy holttestét. Guillaume Bonnivet grófja a francia hadsereg parancsnoka csekély összegért kelt el, ugyanakkor La Trémoille maradványaiért háromszor annyit is adtak, Saint Mesmes titkára pedig túl drágának találta gazdája holttestét - az eladó pedig nem engedett az árból - nem tudván megegyezésre jutni, a landsknecht a folyóba dobta a tetemet, az élelmes titkár megvárta amíg leszáll az éj és kihalászta gazdája porhüveléyt így fizetnie sem kellett.

2. Sweet Home

Leningrád 1941-es - a hadtörténet egyik legkeményebb - ostroma alatt, a város teljes cukorkészletét tartalmazó raktárakat német bombatalálat érte, és leégtek. A cukor a tűztől megolvadt kifolyt és átitatta a földet 3 méter mélyen. Miután a tűz kialudt, kiéhezett leningrádi emberek lepték el a romokat annak reményében, hogy cukorhoz jutnak. A fekete piacon megjelent a nagyon drágán beszerezhető: Badajev-föld: a cukorgyár körüli földdel megtöltött poharak. A háziasszonyok serpenyőben próbálták megolvasztani a földet hogy különválasszák a cukrot, mások pedig liszttel vagy tésztával keverték össze a földet az anyagot pedig elnevezték cukorkának vagy pudingnak.

3. Megtörtént skót vicc

Két skót katona akik Franciaország német lerohanása idején estek fogságba, sikeresen megszökött és a semleges Spanyolország felé indultak. Egy folyón készültek átkelni amikor két német állította meg őket. A skótok azt gondolták hogy itt a vége, jöhet újból a fogság, de a tört franciasággal lefolytatott beszélgetés során kiderült hogy a németek is csak át akarnak kelni a túlpartra.

Így aztán áteveztünk velük a túlpartra - mesélte később az egyik skót -, és fejenként öt frankot kértünk tőlük.

4. "A vér ára"

Marlborough hercege aki mindig is nevezetes volt emberségéről, közvetlenül a höchstädti csatában aratott brit győzelem után meglátott egy katonát aki elgondolkozva támaszkodott kovás puskájára. Megszólította:

- Mond, barátom miért vagy olyan szomorú egy ilyen ragyogó győzelem után?

-Lehet hogy ragyogó uram - felelte a katona - de éppen azon töröm a fejem hogy 4 pennyért milyen sok vért ontottam ki ma.

(4 penny volt egy angol közlegény napi zsoldja a höchstädti csata idején 1704-ben)

5. Az elúszott váltságdíj

Anne de Montmorency Connétable, a XVI. század első felének heves és vakmerő, de nem túl kreatív francia hadvezére a frontális roham erejébe vetett megingathatatlan hite miatt többször is fogságba esett. Az utolsó (számára utolsó) alkalommal az 1567-es Saint Denisi csatában, egy Robert Stuart nevű skót kalandor ejtette foglyul. Miután leütötte a lováról a 74 éves Montmorencyt megadásra szólította fel, ám az öregember válasz helyett kardja markolatával kiütötte a skót három fogát. A váltságdíj utáni vágyon egy pillanatra győzedelmeskedett a hiúság és a düh, Stuart mellbelőtte az idős connétable-ot aki azonnal meghalt.

(Forrás: A cikk megírásához Geoffrey Regan: Katonai anekdoták című könyve szolgált forrásként)